Latin táncok a társastáncban
A latin amerikai táncok világa egyik kiemelt társastánc stílusunk. Jelen bejegyzésünk során a társastánc versenyeken is jelen lévő öt fő latin-amerikai táncot fogjuk bemutatni.
Miért éri meg elolvasni?
Tudjuk, hogy számos leírást lehet találni a különböző táncstílusokról, viszont mi most kivételesen nem “szakmai” oldalról közelítjük meg (mint például zene tempó, figurák stb.), hanem sokkal inkább egy olyan megközelítéssel, hogy mit látna egy nem táncos személy, ha először találkozna az adott táncstílussal.
Tartalomjegyzék
Kattints adott témára, ami érdekel, vagy kezdd el olvasni cikkünket.
Mi az az 5 latin-amerikai versenytánc stílus?
Csapjunk rögtön bele és vegyük sorba a latin táncokat.
Magas osztályos versenyeken egymás után 5 táncot mutatnak be a párosok. Ez “B” kategória alatt még kevesebb táncot tartalmaz, de B-A-S kategóriákban már minden esetben 5 tánc van.
A táncok sorrendje a következő: szamba, chachacha, rumba, paso doble és jive.
Szamba
Afrikai eredetű tánc, de ismertségét a Riói Karneválok miatt nyerte el. A szamba (samba) rendkívül népszerű tánc (versenyeken a nyitótánc szokott lenni). Mozgalmas figurák jellemzik, magasabb osztályos figuráival folyamatos körtáncot járnak a táncosok.
Mondhatni a tánc reneszánszát éli, hiszen számos mai népszerű latin-amerikai/spanyol pop szám ritmusára és tempójára elléphetők a szamba figurái.
Laza térdek, számos csípőmozgás figyelhető meg a táncban. Egy igazán energetikus tánc, ami nem véletlen került a versenyek “nyitó” táncává.
Profi szinten így néz ki a samba:
A szamba Brazíliából származik egészen a 20. század elejéről. Számos lépése az 1910-es években táncolt Maxixe-ig vezethető vissza. (1914 előtt a Samba “Maxixe” néven volt ismert.)
A szamba iránti általános érdeklődést az 1939-es New York-i világkiállítás is felkeltette, ahol a brazil pavilonban szamba zenét játszottak. Néhány évvel később a brazil zeneszerző, Ary Barroso megírta a klasszikus Sambát, a “Brasil”-t, amely gyorsan slágerré vált.
A szamba 1959-től a latin-amerikai táncok versenyeinek tánca. Egyúttal ez azt is jelentette, hogy innentől kezdett kialakulni a ma is ismert versenytáncos szamba, ami jól elkülönül a tradícionális, népies szamba stílustól.
Chachacha
Az egyik legnépszerűbb latin társastánc a chachacha (csacsacsa). Kubai eredetű, a mambohoz köthető, de ma már önálló táncstílus. Jellemzője a vidámság, pörgősség, játékosság. Napjaink legtöbb latin és popslágerére a chachacha figurái eltáncolhatók – ez is adja népszerűségét.
A cha-cha a rumba stílusából alakult ki. Éppen ezért számos figura eltáncolható mindkét táncban. A különbséget a zenében a “négy-és-egy” számolásnál a “cha-cha-cha” jellegzetes hangzása adja, melyet a táncosok prezentálnak is lépések formájában.
Egy vidám, pörgős táncról beszélünk, amit a jókedv jellemez. A párosok játszanak egymással és a közönséggel is a tánc alatt.
A cha cha cha a latin-amerikai táncok egyik meghatározó stílusa. Maga a cha cha cha először nem is konkrétan tánc volt, hanem zenei stílus.
Egy havannai zenész, Enrique Jorrin alkotta meg a zenei műfajt. Igaz, nem elsőre sikerült feltalálnia. Enrique először az akkor már népszerű mambo zenéjét gyorsabban játszotta, viszont ezzel nem lett túl sikeres. Enrique nem adta fel. Ugyanúgy mambo zenét játszott, de gyorsítás helyett inkább lassított a zenén.
Így zenéje már sikeres lett és népszerűsége eljutott Észak-Amerikába is.
1953-ban jelent meg a cha cha cha, mint tánc. Érdekessége, hogy mesterségesen hozták létre a mambo és a rumba keveréséből.
A cha cha cha szinte összes alapfigurája átemelhető rumbába is – természetesen az adott tánc karakterisztikájának, hangulatának megfelelően.
A cha cha cha megjelenése utáni évében már az egyik legkedveltebb divattánc volt. A 60-as évek során már a versenytáncok közé is bekerült és máig részét képezi a latin-amerikai táncversenyeknek.
Rumba
A rumba szó gyűjtőnév, eredetileg több táncot foglalt magába. Jelentése: ünnep, tánc.
Lassú, romantikus, lírai táncfigurák és zene jellemzi. A nő és férfi közti kapcsolat és gyakran a szerelem táncának hívják. Figurái sok esetben megegyeznek a chachacha figuráival, csak lassabb feldolgozásban mutatják be a táncosok.
Az eddig felsorolt táncokhoz képest egy jelentősen lassabb tempójú tánc. Sok elnyújtott póz, kiállás és a páros közt felmerülő érzelmek, egymás közti kapcsolat kiemelésével prezentálják a táncosok a rumbát.
Tempója miatt nem véletlen a harmadik tánc a versenyeken, mint egy középső megnyugvás. Ugyanakkor a tánc lendületességének és folyamatosságának megtartása néha még nehezebb is az átlag táncos számára, mint egy gyorsabb táncnál, például a cha-chánál.
A rumba történetét először a név eredetével szükséges kezdenünk. A szó egyik értelmében a rumba az afro-kubai zene rumba műfajához kapcsolódó különféle táncokat magában foglalhatja. A szigeti táncok közé tartozik a Son, Danzon, Guagira, Guaracha, Nangino, Yambu, Kolumbia és Guaguanco. Más összefüggésekben a rumba a társastáncot és a nemzetközi táncversenyeken előforduló társastáncot jelenti. A „rumba” szó a spanyol „rumbear” igéből származik, ami azt jelenti: táncolni, bulizni és jól érezni magunkat.
A rumbához kapcsolódó táncok két elterjedt forrásból származtak. Spanyol és afrikai hatások egyaránt formálták őket. Kuba adott otthont a Rumba tánc fő növekedésének.
A Rumba az afrikai rabszolgák között „született” Kubában a XVI. században. Gyors és érzéki táncnak indult eltúlzott csípőmozdulatokkal. A tánc során a férfi törekszik meghódítani választott nőjét.
A Rumba 1913-ban érkezett az Egyesült Államokba. Ugyanakkor a tánc csak körülbelül tíz évvel később lett felkapott. Az 1920-as évek elején Amerikában lassan táncolták a rumbát, és az akkori táncstúdiók „civilizáltabbá” tették. Az amerikai Rumba az afro-kubai Son módosított változata. 1929-re megnőtt az igazi érdeklődés a latin zene iránt és a rumba tánc nagyon népszerűvé vált New Yorkban.
Európába az 1930-as években került át a rumba, de a tánc hivatalos formája (értsd. versenytánc stílusa) csak 1955-ben került elfogadásra.
A táncversenyeken a rumba a leglassabb az öt táncstílus közül. A nemzetközi táncversenyek rumba táncában a 2-es, 3-as és 4-es számokat hangsúlyozzák a táncosok.
Paso Doble
El is érkeztünk a negyedik táncunkhoz. A paso doble kakukktojásnak számít a latin táncok között. Egyrészt a kezdőbb kategóriákban még nem táncolják ezt a táncot a versenyzők, csak magasabb (B, A, S) kategóriákban.
Másrészt a maga módján sokkal közelebb áll a standard táncok világához, mint a latin-amerikai táncokéhoz. A paso doble Spanyolországból származik és csak egy “csere” miatt került a latin táncok közé (kiváltva a tangót, ami átkerült a standard táncokhoz).
Motívumai a spanyol bikaviadalokból erednek. Nagy lendületek, körkörös haladás jellemzi. Érdekessége, hogy míg a többi latin táncban inkább jellemzők az egymáshoz közelebb táncolt figurák, addig a paso doble koreográfiákban jellemző a nagy térváltás, egymástól eltávolodás, majd közeledés, ezzel is utalva a bikaviadalok hangulatára.
A tánc másik érdekessége, hogy fix, előre meghatározott ütemszámú zenére táncolják a párosok, azaz konkrét koreográfiát mutatnak be. Éppen emiatt is egy rendkívül színpadias táncnak számít a paso doble.
Még egy érdekesség. 🙂 A táncban nem merülnek fel a latin táncokban megszokott csípőmozgások. Nem véletlenül írtuk, hogy bizony ez egy kakukktojás stílus a latin táncok között.
A paso doble története során a zenét és a táncot is egy elemként szükséges tekintenünk. Maga a stílus bizonyos felvetések szerint spanyol, mások szerint viszont francia eredetű.
Spanyol eredet: A paso doble eredete forrásonként eltérő. Egyes történelmi feljegyzések azt állítják, hogy a táncosok először 1780-ban adtak elő paso doble zenét Spanyolországban. A paso doble dallamokat ezután a spanyol gyalogos csapatok menetzenéjévé adaptálták, amelyek állítólag percenként 120 lépést tudtak megtenni – a megszokott tempójuk dupláját – a zene gyors 2/4-es üteme miatt. A tizenkilencedik században a paso doble dalok a spanyol bikaviadalok zenéjeként is szolgáltak a „paseo” vagy a ringbe való belépés során.
Francia eredet: A paso doble eredettörténetének francia változata hasonló a spanyol iterációhoz: állítólag Dél-Franciaországból származó táncstílusként indult, „paso redoble”-nek nevezett, amelyet a francia katonaság gyors tempójú menetelésként fogadott el. A francia változatban nem világos, hogy a paso doble hogyan vette fel a bikaviadal hatását. Mégis, amikor a paso doble tánc újra felbukkant Párizsban az 1920-as években, tánclépései egy matador és bika színpadias párbajához hasonlítottak.
A paso doble dinamikus koreográfiája elősegítette a tánc népszerűsítését az Egyesült Államokban és a világ más részein. Az 1940-es évek közepe óta a versenytánc meghatározó tánca.
Jive
A rock’n’roll, boogie és swing világa. Észak-Amerikából származó tánc, pörgős, pattogós. Akár olyan előadók zenéire is eltáncolható, mint Elvis Presley.
A jive a versenyek záró száma. Igazi bulitánc.
A pattogós lépések és a sok lábdobás – rúgások – jellemzik. Emellett elmaradhatatlan eleme a lazaság, gyors váltások. A lányok sok pörgést, forgást hajtanak végre a tánc alatt, míg a fiúk a laza srác szerepét játszva több lábdobás, akár látványos ugrásokat, döntéseket prezentálnak.
A szving zenére több, egymáshoz hasonló, esetenként nehezen megkülönböztethető tánc született, ilyen a jitterbug, a lindy hop és a jive, majd később a boogie is.
A jive egy gyors tempójú, élénk és felszabadult, de ugyanakkor visszafogott és kultúrált verziója a jitterbug-nak és lindy hop-nak.
Glenn Miller amerikai jazz zenész 1938-ban mutatta be saját jive táncát, a „Doin’ the Jive” című dalra.
A 30-as és 40-es években a szvinget játszó jazz zenészek szóhasználatában a „jive” egy gördülékenységet, vagy ostoba beszédet jelentő kifejezés volt.
Noha a jive kifejezés és tánc Amerikából származik, pontos szabálya és szalontánccá válása Angliában született. A szving, mint zenei stílus már korábban is ismert és népszerű volt Európában, a szving táncokat amerikai katonák hozták Európába 1942-ben.
Az angliai variációkban a jitterbug és lindy hop technikája olyan táncok kialakulásához vezetett, mint a boogie-woogie és a swing boogie, mindkettőre fokozatosan a „jive” kifejezést kezdték használni.
Míg Amerikában a szving zene összes táncát, köztük a jive-ot is egyre inkább szvingnek kezdték nevezni, a „jive” kifejezés amerikai eredete ellenére Angliában vált népszerűvé.
A 2. világháború után a boogie lett a domináns populáris zenei műfaj, viszont sokan közönséges, esetenként erkölcstelen táncnak titulálták.
Angol oktatók ezért kifejlesztették az elegáns és élénk szalontánc jive-ot, némileg lassabb zenére. A jive, mint tánc kiválóan alkalmazható rock and roll zenére. 1968-ban adoptálták az ötödik latin táncként a nemzetközi versenyekbe. Mai, modern formája az 1990-es években született meg.
Ha többet olvasnál a versenytáncokról
Alapvetően a társastáncot hobbi és versenyzős kategóriára szoktuk felosztani. Míg az előbbi szerepe a bulikban történő felhasználhatóság, azaz, hogy a résztvevők legalább alaplépések szintjén tudjanak táncolni, addig az utóbbi már szinte sportágnak számít. Jelen bejegyzésünkkel inkább a társastáncok hobbi világával kívánunk foglalkozni, a versenyzést csak egy-egy említés szintjén hozzuk fel. Ha többet szeretnél megtudni a társastáncok világáról, kattints ide.
Társastánc oktatás nálunk
A Flames Tánc- és Mozgásstúdióban a kezdőtől a haladó szintig tartunk társastánc órákat, ahol a fent ismertetett latin-amerikai táncok alapjait megtanulhatod, vagy ha már tanultál táncolni, akkor továbbfejlesztheted tánctudásodat.
5 érv a társastánc mellett
- Minőségi kikapcsolódás: Segítünk kilépni a midennapi stresszből, rohanásból. Itt egy külön “világba” lépsz be, ahol csak a tánccal és magaddal kell foglalkoznod.
- Helyes testtartás: a táncoktatás során megmutatjuk a helyes testtartást. Sajnos napjainkban népbetegségnek számító helytelen testtartás számos negatív szövődménnyel jár. A helyes testtartással elkerülheted a gerincproblémákat, a görnyedést.
- Önbizalom szerzése: a tánccal megtanulod kifejezni önmagad, az elsajátított lépéseket az adott stílus zenéire bármikor el tudod táncolni. Emellett általános testkoordinéciód is fejlődni fog, így magabiztos tudsz lenni mozgásoddal.
- Állóképesség növelése: A rendszeres táncolással növelheted állóképességed, javul tested vérkeringése ezáltal erősíted immunrendszered.
- Aktív társasági élmény: jó hangulatú órákon minőségi közösségi életet élhetsz, melyre a Covid korlátozások és bezártság után, most még inkább szükséged lehet. Óráink Győrben több helyszínen is elérhetők.
